Gergely Sándor néven anyakönyveztek a 70-es évek elején, amikor a Szűz jegyében megszülettem Mátészalkán. De azóta számát sem tudom annak, hogyan neveztek embertársaim. Amit leginkább megszólításomra használnak, az a Sanyi.
Először is, hogy miért is készítettem ezt a honlapot.
Nagyon sok barátom, ismerősöm és sajnos néhány családtagom hagyta itt ezt a világot ideje korán, halt meg fiatalon. Az egyik ilyen szomorú eset után gondolkodóba estem. Ha nekem kellene elmennem most, akkor milyen számvetést is készíthetnék. A gyorsan végiggondolt életemen magam is meglepődtem. Annyira változatos, eseménydús, élményekben gazdag emlékeim vannak, hogy felvetődött bennem, érdemes lenne összegyűjteni az "utókor" számára, de leginkább az utódaim számára. Aztán elkezdtem kronológiai sorrendben összeírni az eseményeket, fontosabb dolgokat. De ennek az lett az eredménye, hogy akár rögtön egy életrajzi könyvet is írhattam volna. Viszont nem vagyok egy ücsörgős típus, ezért erről gyorsan le is tettem. Meg hát nem tettem én semmi rosszat, hogy évekig üljek. Egyébként is ki az őrült, aki egy ismeretlen ember életrajzi könyvét olvasgatná?! Erre talán akkor lenne esélyem, ha mondjuk: Havas Henriknek hívnának! Hiszen a Tanár urat sokan ismerik, és ő is volt már minden, csak akasztott ember nem. :-)
Tehát valamilyen rövid, velős, színes dolgot szerettem volna inkább létrehozni.
Próbáltam fényképeket gyűjtögetni ehhez, de sajnos pont azokról a dolgokról nincsenek fotók, amikről kellettek volna. (Miért is lett volna? Akkor nem gondoltam, hogy az még egyszer kellhet.) Pedig mi magyarok aztán szeretünk gyűjtögetni. Nem dobunk ki szinte semmit, mert "jó lesz ez még valamire", hát ha másra nem is: kutyát hajigálni... Mivel igen csekély számú - kutyahajigáláson kívül egyéb célra is - felhasználható fényképet találtam, ez sem bizonyult jó ötletnek.
Aztán a vőfélykedés hozta meg a kézenfekvő megoldást.
Az éppen legaktuálisabb munkámmal kapcsolatos anyagokat rendezgetve született meg ez az elképzelés.
Az internet adta a kézenfekvő megoldást. Ott mindent megtaláltam, amire szükségem volt. Mert van ott minden, mint a búcsúban. És éppen ezért úgy gondoltam, hogy az én kis sztorimnak is akad még hely ebben a hihetetlen méretű adathalmazban.
Szóval a honlapom az önéletrajzom erősen rövidített elektronikus formája, amelyen az életem legfontosabb elemeiről beszélek azoknak, akiket ez - akár csak részleteiben is - érdekel.
BLA-BLA
Nyírparasznyán éltem 22 éves koromig, aztán csendes kisfalumból Budapestre költöztem.
Már otthon is éreztem, hogy nem elég változatos számomra az ottani világ. Részt vettem ugyan szinte minden közösségi eseményen, de ez sem elégítette ki az igényeimet. Ezért már fiatalon olyan dolgokba fogtam bele, ami nem igazán volt jellemző azon a vidéken.
Ezzel sok embernek kivívtam az ellenszenvét, ami akkor még igen érzékenyen érintett. Azóta már rájöttem, hogy nem kell nekem mindenkivel jóba lennem. Mert annyiszor bebizonyosodott már, hogy a barátok legnagyobb része csak a jóban barát. És hát nem erőszak a disznótor.
A katonaság, az első házasságom és a második szakmám kitanulása után Budapestre költöztem. Ez a világ nemcsak 300 kilóméterre volt Nyírparasznyától, hanem úgy 30 évre is. Viszont ebben a világban folyamatos volt a változás. Amit ki is használtam.
Mielőtt továbbmennék, itt megállnék egy pillanatra. Ha valaki nem volt még ilyen helyzetben, nem hagyott még maga mögött mindent (szülőt, testvért, nagyit, barátot, házat, világot...) az nem tudhatja, hogy milyen nehéz az első lépéseket megtenni egy idegen világban. Egy olyan világban, ahol minden és mindenki idegen. Máshogy gondolkodnak, öltöznek, élnek és máshogy is beszélnek. Én egy jól alkalmazkodó típusú ember voltam akkoriban, de be kell vallanom, hogy saját kútfőből nem sikerülhetett volna ez a váltás.
Szerencsére voltak, akik segítettek.
Név szerint:
Ők láttak el szállással, munkával, tanácsokkal és rengeteg dologgal, ami segített beilleszkedni az új világba. Ezúton szeretném megköszönni önzetlen támogatásukat, munkájukat. Nélkülük, még mindig a csendes kisfalumban csücsülnék és számtalan élménnyel, tapasztalattal lennék ma szegényebb.
Pedig tapasztalatokat, azt gyűjtöttem bőven. Ilyet is, meg olyat is.
Voltam: hálózatszerelő, villanyszerelő-karbantartó, katona, vendéglátós, lapszabász, asztalos, recepciós, biztonsági őr, testőr, általános karbantartó, építőipari vállalkozó, háztechnikus, üzemeltető, elektromos- és szerszámosztályon eladó, üzemeltetési osztályvezető és még sorolhatnám.
A sor azért ilyen hosszú, mert van néhány olyan tulajdonságom, ami miatt a mai világban nem tudok sokáig egy helyben maradni. Pedig tudomásom szerint régen ezek a dolgok voltak a fontosak, csak hát változnak az idők.
Summa summarum, bejártam már Tolnát, Baranyát. Dolgoztam itt is, ott is. De egy idő után mindig vettem a kalapom, mert tele lett a hócipőm a sok farizeussal. Szerencsére a vándorlásom alatt nemcsak a kosz ragadt rám, hanem sok-sok apró, de igen fontos benyomással lettem gazdagabb. Ettől ugyan kicsit ütődött lettem, de ugye a jó pap is holtig tanul.
Ennek köszönhető az is, hogy ezerarcú vagyok, és olyan könnyen illeszkedek be az aktuális környezetembe, mint egy kaméleon. (Sajnos a szemeimet még nem tudom egymástól függetlenül mozgatni)
"Polihisztor gör el., tud minden tudományban jártas, sokoldalú..." (Idegen szavak szótára)
"Polihisztor (gör.) aki sokat tud, sokféle ismereteket gyűjtött..."
...A specializálódás mai kora nem kedvez ennek az iránynak, hacsak ez a tudás nem belsőleg kapcsolatos." (Révai NAGY LEXIKONA)
Hogy én ki vagyok, az egy dolog. De hogy te már ki vagy, az egy másik dolog. :-)
Amit még érdemes rólam tudni:
Ha már elolvastad a honlapom minden elemét, akkor remélem jól szórakoztál! Ha még nem tetted meg, akkor kezdj bele, hidd el, nem úszod meg nevetés nélkül. Aztán várom a fórumra a visszajelzésed.
Üdvözlettel: Sanyi