 |
      |
|
|
|
Őr Mester |
|
|
ŐR MESTER A katonai dolgok iránti érdeklődésem egy egyszerű kényszernek volt köszönhető. A rendszerváltás után egy privatizált gyárban kezdtem el dolgozni, ami aztán három év alatt -annak rendje és módja szerint - csődbe is ment. Most szabadkozhatnék, hogy nem miattam, de minek. :-) Szóval először csak kényszerszabadságra küldtek bennünket, aztán meg állásidőre. Akkor egy hirtelen ötlettől vezérelve, úgy döntöttem, hogy én letöltöm a katonaidőmet, amíg a cég ügyvezetője a gyár sorsát próbálja (a saját portája felé) egyengetni. 
Egy márciusi délelőtt elkísértem a barátomat a sorozására, és ott kértem, hogy engem is sorozzanak be. A kérvényt megírtam, postáztam, két hét múlva (április 1-jén!) már a sorozó bizottság orvosai vizsgálták meztelen testemet. 
"A" mint alkalmas kategóriát kaptam tőlük. A vizsgálatok után megkérdezték, hová szeretnék bevonulni és mikor. Mivel úgy tudtam, hogy a magyar deszantosokat Szolnokon képzik, hát oda kértem magam, amilyen hamar csak lehet. Ha már lúd, akkor legyen kövér alapon. Hát nem is tököltek sokáig, mert május közepén a falunk akkori postása, Irénke néni át is adta a behívó parancsomat. 
"Szeretettel várjuk önt" május 27-én a 89.sz. Vegyes szállító repülődandárhoz Szolnok-Szandaszőlősre, "sorkatonai szolgálatának felhőtlen letöltésének céljából kifolyólag". Mindenki sajnálkozott, én viszont örültem. Nem tudtam, mi fog rám várni. A sorozás és behívó parancs megérkezése közötti időben tudomásomra jutott, hogy felvétel van a rendőrségnél. Nosza! Gondoltam, összekötöm a kellemest a hasznossal és elutaztam Budapestre. A Kerepesi úti rendőri ezrednél voltam alkalmassági vizsgálaton. Hát vizsgáltak is mindent, majd szépen sorban behívtak bennünket, hogy közöljék az eredményt. Az előttem álló srácnak mondták, hogy alkalmas, várják a második fordulóra. Amikor rám került a sor, közölték velem, hogy van egy-két rossz fogam, azt csináltassam meg, aztán jöjjek vissza, mert addig alkalmatlan vagyok a rendőri pályára. Na ekkor elöntötte a sz@r az agyamat. Én vagyok alkalmatlan rendőrnek azért, mert van három lyukas fogam. Az előttem álló, kiscsávó az meg alkalmas volt. Pedig az egész ember állva sem ért fel a könyökömig, mivel az Apja parkettás, az Anyja meg padlóburkoló volt, és talán vaságyastól közelítette az 50 kilót. 
Na, gondoltam magamban, itt is csókosoknak (vagy törpéknek) áll a világ. Vidáman telt a bevonulásom, de aztán hamarosan elment a kedvem az egésztől. Kiderült ugyanis, hogy Szolnokon 3 laktanya is van és a deszantosok természetesen nem abban a laktanyában vannak, ahová nekem kellett bevonulnom. Nem akartam annyiban hagyni a dolgot, ezért megkerestem az érdekvédelmi tisztet, aki miután meghallgatott, közölte, hogy semmi probléma, kérvényezzük, hogy helyezzenek át a másik alakulathoz és kész. Hm. Gondoltam, ez gyorsan el is intéztük. Ekkor megkérdeztem, hogy mikor fognak áthelyezni a kívánt helyre. Nyugodt arccal közölte, hogy kábé 8-9 hónap múlva. Anyááááááááátok. 
Végül is nem bántam meg, sőt nagyon jó kis csapat alakult ki. És haditechnikából is volt bőven. A kiképzés az elég kemény volt. Tisztek, mint égen a csillag. De mindent összevetve nekem nagyon tetszett a nyílt egyenes beszéd, a rend, a fegyelem, ezért szerettem tenni a dolgomat. 
Így a váll lapom is szépen virágzott, szabadságom is volt bőven a vége felé. De nem kezdek bele a katona történetek mesélésébe, mert erre külön fejezetet szentelek. Szerették volna, ha nem szerelek le, de nagyon keveset ígértek. Leszerelésemkor előléptettek őrmesterré, gondoltam, majd a rendőrségnél hasznát veszem. Leszerelésem után kerestem magamnak én is protekciót, és találtam is. Nem is akármilyet, hanem egy vezető tanárt a Rendőrtiszti iskolából. Beszélgettünk erről-arról, aztán kiderült, hogy nem olyan rózsás náluk sem a helyzet. Mi a teendőm, ha szolgálatteljesítés közben leköpnek? Azt kellett neki válaszolnom: - Törölje le!" Na, erre én azt feleltem neki, hogy én ezt még civilben sem tűrném ezt el senkinek, nem hogy fakabátban. Biztosan letörölném a csulát, de a köpködő arcát is úgy, hogy a kedves édesanyja se ismerne rá utána. Mondjuk, így ni: 
Így történt, hogy lemondtam a rendőri pályáról. Ezzel nagyon sok embert mentetve meg egy nagy benga állat motoros rendőrtől. Szóval húztam a csíkot (nem csak én). 
Azért még mindig megdobban a szívem, ha egy rendőrmotort látok... Ráadásul a rendőrökkel is sokkal több jó tapasztalatom van, mint rossz. Copyright © 2007-2011 Őr Mester |
