 |
      |
|
|
|
Sztori a cégekről Az ilyen esetek közül a legarcpirítóbb
az egy Holdingnál történt meg velem. 1 hete dolgoztam ott, amikor
szolgálatteljesítés közben tetten értem egy dolgozót, amint éppen
lopni próbált. A biztonsági cégnél nem történt még hasonló
eset, a vezérigazgató úr nagyon megdicsért, illetve rögtön fizetésemelést
kaptam tőle Én kis naiv azt hittem, hogy megtaláltam álmaim munkahelyét. Ekkorát nemigen tévedtem az óta sem. A munkaszerződés megkötésekor már észrevettem, hogy a cég kicsit dolgoztatja még a melósok pénzét, mivel a szerződésben a munkabér kifizetésének napjaként nem a megszokott minden hó tizedikéig, hanem a minden hó huszadikáig szerepelt. Hm. Gondoltam, ez még belefér. Az első havi fizetésnél közölték, hogy nem érkezett meg a pénz a megbízó cégtől, ezért csak a felét tudják éppen kifizetni, a másik felét pedig kb. 2 hét múlva. Volt már ilyen máshol is, ezért nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Az viszont érdekes volt, hogy nem utalták a pénzt, hanem egy kockás spirálfüzetbe felírták, hogy mennyi jár és mennyit kaptam. Időközben sikerült nagyon jó viszonyt kialakítani a megbízó cég munkatársaival, akiktől megtudtam (bizonylattal igazolták), hogy a cégünknek ők minden hónap ötödikéig elutalják a megbízási díjunkat és ez most is pontosan meg történt. Ez az egyik dolog, ami nagyon ki tud hozni a sodromból, amikor megpróbálnak átverni. Úgy voltam vele, hogy a fizetésem második felét éppen akkor kell majd felvennem, amikor a következő havi esedékes lesz, és akkor majd rákérdezek. Közben megtudtam a kollégáktól, hogy ez mindig így van ennél a cégnél. Az általános, hogy két részletben, de van, amikor három, sőt négy részletben fizetik ki az egy havi bért. Ez aztán kiverte nálam a biztosítékot. Elérkezett a nagy nap, 22-én mentem az előző havi fizetésem másik feléért, illetve az éppen esedékesért. Csodák csodája a második részletet azt megkaptam, de az esedékest nem, mivel: "Banki ellenőrzés miatt zárolták a cég számláját! Jöjjön be a jövő héten!" Na, akkor közöltem az aktakukaccal, hogy ez engem nem érdekel, és addig fizessen ki, amíg finom vagyok és nőies. Erre behívta az irodába a vezérigazgató helyettesét. Aki emelt hangon közölte velem ismét az ürügyet, ami miatt nem fizetnek, illetve szóvá tette azt is, hogy ezt illik elsőre is felfogni. Ekkor a kultúra kib@szta nálam a biztosítékot és érdekes párbeszéd és események sorozata alakult ki: - Értem én, csak engem nem érdekel. - Mi az, hogy nem érdekli? - A szerződésem szerint minden hónap huszadikáig megkapom a fizetésem. Ráadásul egy összegben! Én nem voltam a fizetésemért sem 19-én, sőt még 20-án sem. Az előző havi fizetésemet sem kaptam meg csak két részletben, a másodikat éppen most. Ma éppen huszonkettedike van, ezért is vagyok itt. - De értse meg, hogy nincs pénz a kasszában. - Ez speciel a lőtéri ugató vadászkutyát sem érdekli, nem hogy engem. - Mit gondol?! Fizessem ki a saját pénzemből?! - Tökéletes megoldás! De nekem az is teljesen megfelel, ha nincs elegendő pénz magánál, hogy még ma délután átköltözünk önhöz a feleségemmel, mert az albérletet nem tudjuk kifizetni és hát a kaját is meg kell oldani valahogy. Na, ettől hála Istennek ő is kiborult és közölte, hogy menjek vele a vezérigazgatóhoz. Hajrá! Menjünk! A vezér miután megtudta, hogy mi járatban vagyok, utasította csatlósát, hogy kivételesen engem fizessenek ki, de nem az emelt órabéremmel, mivel nem vagyok lojális a céggel szemben. Erre én elővettem az írásos dicséretemet, amiben megemelték az órabéremet is. Felemeltem a papírost és a következő kérdést tettem fel a vezérnek: - Ennyit ér az ön aláírása és a cége pecsétje? Erre úgy elvörösödött, hogy szerintem csak milliméterekre volt az agyvérzéstől. - Fizessék ki neki az emelt összeggel az összes járandóságát! - Ordította. - Hálásan köszönöm vezérigazgató úr! Viszontlátásra! A helyettese átkísért az aktakukachoz, aki vette a spirálfüzetét és a pénzes kazettáját és kifizette az elmaradt béremet. Ekkor kértem tőle egy A4-es lapot és illedelmesen elköszöntem. - Viszontlátásra! Leültem a folyosón és írni kezdtem. Éppen készen voltam, amikor arra járt a helyettes. - Mit keres még itt? - Csak ezt szeretném átadni. - Mi ez? - A rendkívüli felmondásom. - Micsodaaa? - Jól hallotta. "Ezt illik elsőre is felfogni" :-). - Mi a baja már megint? - Nekem ugyan semmi. - Ne szórakozzon velem! Jöjjön velem a vezérigazgató úrhoz. - Menjünk! Bementünk a bőrkanapés irodába. A vezérnek elborult a tekintete, amikor meglátott. - Mi a baja már megint? - Nekem ugyan semmi. - Akkor miért van már megint itt? - A helyettese mondta, hogy jöjjünk ide. - De miért? - Mert átadtam neki a felmondásomat. - A felmondását?! - Igen. - De hát most fizettük ki. - Még szép! Volt más választásuk? Én a béremért igazolhatóan megdolgoztam. A munkaszerződésünknek megfelelő időben nem fizettek ki és ezt második alkalommal is megpróbálták. Ez a munkatörvénykönyv alapján a munkavállaló részéről rendkívüli felmondásra ad lehetőséget, ami ráadásul azonnali hatályú. Itt a felmondásom, kérek rá egy aláírást, aktakukac úr kiadja a papírjaimat, és már itt sem vagyok. - Mit képzel maga?! Kivel beszél?! -ordította. - Hát, ha aláírja a papírjaimat, akkor a volt főnökömmel, ha nem akkor a munkaügyi perem alperesével. Én még nem láttam idegileg így kikészülni senkit az óta sem. Szinte habzott a szája. Remegő kezével aláírta a papíromat, próbált még valamit mondani, de nem jött ki hang a torkán. Talpnyalója átkísért az aktakukachoz, aki lesett ki a szemüvege mögül, hogy megint valami szokatlan dolog történik körülötte. Kiadta a papírjaimat, aztán minden jót kívántam nekik. Így szabadultam meg egy csaló cég fizetési csapdájából. A sztori érdekessége az, hogy ez a cég még ma is működik ugyanazzal a vezérigazgatóval! |