Sztori a kollégákról

Gondolom, a Whiskys rablót ma mindenki ismeri az országban. Ha ez csak rajtam múlott volna, senki sem ismerné. Sajnos nemcsak rajtam múlott, hanem 1-2 idióta kollégámon.

A Whiskys pályafutása kezdetén "apróbb" bűncselekményekkel "képezte" magát.

Egy bevásárlóközpontban dolgoztam éppen. Én voltam a diszpécser. Körülbelül 100 kamera képeit figyeltem, amikor észrevettem valami furcsát. A kerengőben több vitrines árus pultja volt. Észrevettem egy fickót, aki valami gyanúsat csinált az egyik oszlop takarásában. Először arra gondoltam, a kukába tesz valamit, mivel az is az oszlop mögött volt, de ahhoz már túl régóta állt ott. Ezt jeleztem rádión a kollégáimnak és a színes képek alapján kitűnő személyleírást is adtam róla.

Itt most megállnék egy-két mondat erejéig, mivel el kell magyaráznom néhány dolgot, hogy érthetőek legyenek a további események. Először is, minden szolgálatban többen voltunk, különböző feladatokkal. Volt egy szolgálatvezető, egy kapus, egy diszpécser és több járőr. A szolgálatvezető feladata volt, hogy koordinálja a csapat munkáját. A kapusnak egy feladata volt, sohasem hagyhatta el a főbejáratot még egy percre sem. A diszpécser feladata a figyelés volt a megfelelő technikai eszközökkel "egy szem, akár százat is láthat". A járőrök feladata pedig szerintem mindenki számára egyértelmű. Minden egyes kolléga rendelkezett hasábrádióval és rejtett head-szettel. A diszpécseri irodát úgy kell elképzelni, mint a Las Vegas című filmben lévő rengeteg képernyővel telezsúfolt helyiséget.

Na persze nem olyan profit és nem annyit, mint ott, de más különbség nemigen van. A kamerák képeit ki lehet nagyítani, kimerevíteni és még számtalan dologra képes a rendszer a kezelőpanel rengeteg gombjával együtt. Ez a kezelőpanel pár nappal az események előtt elromlott. Ha valamin szeretett volna változtatni vele a diszpécser, az összes kamera képe eltűnt és csak nagyon nehezen lehetett visszaállítani az alaphelyzetbe a rendszert. Ezért valamelyik szolgálatvezető ki is ragasztotta a kezelőpanelre, hogy: "Rossz. Ne nyúlj hozzá!!!"

Ennyi magyarázat után folytathatom is a sztorit.

Szóval észrevettem egy fickót, aki valami gyanúsat csinált az egyik oszlop takarásában. Ezt jeleztem rádión a kollégáimnak. Az egyik járőr a leírásom alapján azonnal el is indult a helyszínre. A fickó közben kilépett az oszlop mögül és elindult lefelé a mozgólépcsőn, miközben a kollégám mellette felfelé a mozgólépcsőn. Én mindent kommentáltam a rádión a kollégáknak. - Elindult veled szemben lefelé a mozgólépcsőn... Közben szerettem volna kihasználni a technika nyújtotta lehetőségeket. Szerettem volna ráközelíteni a kamerákkal a fickóra, de nem mertem hozzányúlni az irányítópanelhez, mivel nem szerettem volna, ha eltűnik az összes kamera képe. Azért így is minden jól látható volt. A járőr kolléga szembe nézett a fickóval a mozgólépcsőn, úgy 30 centire voltak egymástól. Amikor felért a helyszínre, először semmi furcsát nem talált, majd beleordított a rádióba: "Feltörte a Swtach vitrinjeit" Erre az idióta kapus felrohant a járőrhöz az első emeletre, hogy megnézze: tényleg ez történt? Eközben a fickó kisétált a bejáraton.

Engem meg közben evett a fene az idióta kapus miatt. Meg akartam keresni a fickót a kamerákkal, de nem mertem hozzányúlni a vezérlőpanelhez, eltűnt a szemem elől. Inkább rögtön hívtam a rendőrséget, aztán cégünk központját telefonon. Az idióta kapus belevitte a járőrt is a hülyeségbe. Kirohantak a bejáraton és futva próbálták megkeresni a fickót a környező utcákban. Rádión próbáltam elérni az aznapi szolgálatvezetőnket, hogy csináljon már valamit, de nem tudtam elérni. A rendőrség perceken belül megérkezett, kisvártatva a központból is megérkezett a vezérkarunk. Mint kiderült, a fickó az oszlop takarásában úgy törte fel az üvegajtajú vitrineket, hogy azokon szinte semmilyen sérülés nem látszott. A járőr kolléga azért nem vette észre rögtön mi történt, mert nem volt megsérülve az üveg, illetve nem ürítette ki teljesen a vitrint a fickó, hanem hagyott benne egy pár darab olcsóbb órát, amit még szépen el is rendezgetett, hogy mindenhol legyen a polcon óra. Természetesen a rendőrök szerették volna megnézni a felvételeket. Mondtam nekik, hogy örömmel megmutatnám, csak éppen rossz a kezelőpanel. Erre a cégünk vezetője megszólal:

- Tegnap megjavították mindkettőt

- Mi vaaaaan?

- Tegnap volt kint a szervizes kolléga és megjavította a paneleket.

- És a "Rossz. Ne nyúlj hozzá!!!" papírt miért nem szedte le róla?

- Azért, mert a folyamatos nyomogatástól, használattól romlik el.

Szerinted mennyire forrt fel az agyvizem?! A rendőröknek is elborult a tekintetük.

Erre beront valaki a diszpécseri irodába. Na ki volt az? Az aznapi szolgálatvezető. :-)

Meglátva a sok embert megdöbbent, majd megkérdezte:- Mi történt?

Én válaszoltam neki. - Ha lenne nálad rádió tudnád.

- Van nálam.

- És nem hallottad, hogy mi folyik itt?

- Azt hallottam, hogy nagyon beszélgettek a rádióban, de én meg lehalkítottam, mert segítettem egy üzlet rácsát bezárni, aztán úgy felejtettem.

- Gratulálok! Lemaradtál egy rendkívüli eseményről. Jó, hogy itt vagy!

A rendőrök kínjukban röhögtek. A vezéreim pedig csak lestek, mint hülye nyúl a búzában.

De ezzel a bukásnak még nincs vége. Miután elkezdtem a rendőrökkel visszanézni a felvételeket, és használhattam a technikai felszerelés minden adottságát, kiderült, hogy a fickó nem egyedül dolgozott. Volt két figyelője. Azért is indult el, mert a figyelők jelezték neki a járőr érkezését. Miután leért a földszintre, a kapus éppen mellette rohant fel az emeletre. Kint az épület előtt megvárta a figyelőket. Éppen őket fizette ki, amikor a kapus és a járőr kirohantak az épületből és elfutottak mellettük a szomszédos utcákba. Ezek hárman még pár mondatot váltottak is egymással, majd szépen nyugodtan elsétáltak.

A rendőrök távozása után beszéltem a főnökséggel. Mondtam nekik, hogy én ilyen idióta, agyhalott emberekkel nem vagyok hajlandó együtt dolgozni. Egyetértésükről biztosítottak, megköszönték a munkámat, jutalmazást ígértek és elköszöntek.

Két nap múlva voltam ismét szolgálatban. Az aznapi szolgálat emberei pontosan ugyanazokból az emberekből állt, mint az ominózus napon. Na, akkor én levettem a kitűzőmet, leraktam az asztalra, beírtam a szolgálati naplóba, hogy miért megyek el, aztán angolosan távoztam. Másnap bementem a központba és leszámoltam.

Kérdezték, hogy miért. A válaszom rendkívül egyszerű volt. Ha egy objektum védelmére több emberre is szükség van, azoknak csapatmunkát kell végezniük. Ebben az esetben ezt sok mindennek lehetett nevezni csak éppen csapatmunkának nem. Ez a szolgálat teljes bukása volt, pedig könnyedén lehetett volna akár tettenérés is. Ha a kapus csak annyit kérdezett volna a fickótól: - Elnézést uram, meg tudná mondani mennyi az idő? Éppen elég lett volna ahhoz, hogy a járőr észrevétele után, csak megfogja a karját... Arról már nem is beszélve, hogy ha én meg vagyok győződve arról, hogy rendkívüli események esetén számíthatok a kollégáimra, akkor ennek megfelelően végzem a dolgom. Nem pedig úgy mintha egyedül lennék. Hogy ez mennyire nem mindegy, arra példának csak annyit tudok felhozni, hogy az üzletközpontban három ékszerbolt volt, de olyanok, amikben főleg drágaköves vagyonokat érő csecsebecsék voltak, nem holmi pár ezres bizsuk. Ha itt történik egy fegyveres rablás, akkor én úgy mentem volna be, hogy tudom, nem egyedül vagyok, hanem mindjárt itt a segítség...

A történetnek a befejezése is érdekes. Pár hónappal az események után - hűséges Zsaru magazin olvasó lévén - érdekes cikkre bukkantam az újságban. Egy rablót kerestek, több fantom kép is készült róla, mind más és más, de a rendőrök már tudták, hogy egy emberről van szó. Whiskys rablónak nevezték el, mivel újabban whiskys üveget hagyott a tetthelyeken.

Az egyik képről rögtön felismertem a fickót. Felhívtam a megadott számot, elmondtam a sztorit, felírták az adataim, megköszönték a segítségemet.

Tanulság? Rád bízom.

FEL