Sztori a rendszerről

Amikor megszületett az a határozat, ami elrendelte a 300 órás tanfolyam elvégzését, annak rendje és módja szerint jelentkeztem is pár kollégámmal. Befizettük a vizsgadíjat, megvettük a könyvet és óriási tudásvággyal elkezdtünk ismét iskolába járni.

Az első órát követően már biztos voltam benne, hogy az oktatásvezető nem véletlenül azon a helyen tartotta a képzést, ahol Lenin, Sztálin, Marx és Engels képei néztek le ránk. A bútorokból és a falakból sugárzott az elmúlt rendszer, de nem is ez volt a problémánk. A baj forrása maga az oktatásvezető volt, mivel belőle sugárzott ez leginkább. Még ez sem igen érdekelt volna, de ő éppen arra helyezte a hangsúlyt, hogy szocialista életútját bemutassa nekünk, illetve meggyőzzön bennünket saját politikai elképzeléseinek helyességéről. Mivel én ki nem állhatom a politikát, pár óra után a szünetben jeleztem neki, hogy órán ne kanyarodjon el a tananyagtól folyamatosan. De ez lepergett róla. Aztán mikor óra közben ismételten erre kértem, akkor kiosztott ám úgy, mint ahogy az párttitkárhoz méltó. Akkor eldöntöttem, hogy magam és "iskolatársaim" védelmében tennem kell valamit.

Hogy pontosan mi is történt ezután, arra már "nem emlékszem" ;-) Arra viszont igen, hogy nem hallottunk több ilyen sztorit és politikaképzésben sem részesültünk aztán. A tanfolyam végén visszafizette nekünk a tanfolyam díját, kiállította az igazolást a tanfolyam elvégzéséről, és a vizsgát mindenki ott tehette le, ahol akarta. Én speciel a Kerepesi úton a Rendőri ezred vizsgabizottsága előtt végeztem kitűnő eredménnyel, oklevéllel. De ez nem az új rendszernek és főleg nem a régi dolgozóinak volt köszönhető, hanem a munkában szerzett tapasztalataimnak és annak, hogy nem vagyok teljesen hülye és kiállok az igazságért.

FEL