276) |
Edit és Arnold |
|
|
 2019-11-28 19:02
Egy közeli ismerősünk esküvőjén Sanyi volt a vőfély, akkor már tudtunk, ha nekünk lesz Nagy Napon, Őt fogjuk választani. Magával ragadott minket egy jókedve, profizmusa, de legfőképp egy szeretete, ami az ifjú párral foglalkozik.
Ha eljött a Mi időnk, kértünk tőle időponttól, ahol minden egyes nagyszerű megbeszélés, miután a mi vőfélyünk, mert szimpatikus volt, és egységesen nem feszengtünk egy társaságában. Úgy köszöntött minket már az első alkalommal, mint egy egyedülálló látással, barátot üdvözölve. A megbeszélésen türelmesen meghallgatta az elképzeléseinket, majd tanácsokat lehet használni, és együtt dönthettük, mi a legjobb forgatókönyv egy nagy napra. Ha a lagzibai először találta meg, hatalmas nyugalom fogott el minket. Tudtuk, hogy bármi gond lesz, Ő mindent megold. Teljes körűen megbízható magunkat, semmin sem kellett agyalni aznap, csak élvezni kellett és megélni minden pillanatot. A legnagyobb ajándék Tőle, nekünk az volt, hogy kevés kézben tartott. Egy német lézengő barátok, egy harcos nagymamákat, és egy menyasszonyiruha problémát. Mindig a beállításiünkre állt, e-mail-eztünk, telefonon beszéltünk azoknak a messenger konferenciáinknak, amelyek voltak. Mindig türelmes volt, nyugodt és sok mindent reálisabban látott, menta Mi. A „Igaza van Sanyinak.”
Hozzájárult, így az esküvőnk napközben, úgy gondolva, hogy az életképét legcsodáltabbá kell tenni, ha nem akarja, amikor foglalkoztatják, mikor a mikor elfogadja a vacsorát, hol a második unokatesó, aki lemarad a csoportképről, vagy pedig egy előtérbe kerül, az összkép.
Olyasmit adott nekünk, aznap amit nem vártunk egy „szolgáltatótól”.
A szeretetét, egy darabot magából.
Köszjük Sanyi!
Üdvözlettel, a 2019.06.01-i ifjú pár: Edit és Arnold
|